K�t, s�lyosan beteg                                                              ember fek�dt ugyanazon k�rteremben. Egyik�k minden nap d�lut�n fel�lt az �gyban egy �r�csk�ra, hogy ezzel megmozgassa a szervezet�t. Az �gya a k�rterem egyetlen ablak�hoz a k�zelebbi volt. A m�sik beteg ember eg�sz nap csak fek�dt az �gy�ban, a plafont b�mulva. Besz�lgettek a csal�dr�l, feles�gr�l, gyerekekr�l, a katonakorukr�l, a nyaral�saikr�l, ahogy ez szok�sos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablakn�l fek�dt, minden d�lut�n, amikor fel�lt, azzal t�lt�tte az id�t, hogy elkezdte k�zvet�teni a m�siknak, mit l�t az ablakon �t a kinti vil�gb�l. A m�sik �gyon fekv� embert egy id� ut�n szinte csak ezek a sz�nes besz�mol�k tartott�k �letben, m�r alig v�rta �ket, ez volt minden v�ltozatoss�g az �let�ben.

Az ablak egy kellemes, tavacsk�val d�sz�tett parkra n�zett. Vadkacs�k �s hatty�k �szk�ltak a tavon, �s gyerekek j�tszottak t�vir�ny�t�s j�t�khaj�ikkal rajta. Szerelmesp�rok �ld�g�ltek a sz�nes vir�g�gy�sok mellett �r�kig, egym�sba felejtkezve. Mik�zben az ablak melletti beteg kimer�t� r�szletess�ggel �rta le a kinti vil�got, a m�sik, folyton fekv� behunyta a szem�t �s maga el� k�pzelte a l�tv�nyt. Egy meleg d�lut�non az ablak melletti ember egy, a parkon �tvonul� karnev�li menetr�l besz�lt. B�r a folyton fekv� ember nem hallotta a zen�szeket, maga el� k�pzelte �ket a m�sik �rz�kletes le�r�sa alapj�n. A napok �s hetek teltek. Egy reggel a betegeket f�rdetni k�sz�l� n�v�r az ablak melletti embert �lettelen�l tal�lta az �gy�ban, mert az �jjel csendben elaludt �r�kre. Elszomorodva h�vta a szem�lyzetet, hogy kivigy�k az elhunytat. Amint alkalom k�n�lkozott r�, a kor�bban a bels� �gyon fekv� beteg k�rte, hogy a m�sik �gyban fekhessen. A n�v�r sz�vesen seg�tett, k�nyelembe helyezve �t azon az �gyon, majd mag�ra hagyta. Lassan, f�jdalmakt�l gy�t�rve az ablak fel� fordult az ember, �s megd�bbenve l�tta: az ablak egy t�zfalra n�z. Megk�rdezte a n�v�rt, mi t�rt�nhetett az elt�vozott szobat�rssal, hogy olyan sz�pnek festette le az ablakon t�li vil�got.
A n�v�r el�rulta, hogy az az ember vak volt, �gy nem l�thatta a falat sem.
- Val�sz�n�leg csak b�tor�tani akarta �nt! - mondta a f�rfinak.